|
„SZENT
KERESZT” ÚJSÁG
Cece – Vajta – Sáregres – Alsószentiván Római
Katolikus Egyházközségek tájékoztatója 2010. OKTÓBER
Az ötleteket a cecei
plébániára várom: Rákóczi u. 4. 235-055
www.cecei.plebania.hu
Kérem, ha elolvasta, adja tovább másnak is!
Magyar katolikus Rádió: AM 1341 kHz – érdemes
hallgatni, jól fogható!
A Szentáldozás – 2.
A középkorban és régebbi időkben nem volt túl sok
szentáldozás, mert az emberek érezték méltatlanságukat, és féltek a
szentségtörés bűnétől. Hiszen a szentségtörő áldozás halálos bűn. Sőt, sokáig
az volt a szokás, hogy minden alkalommal, amikor áldozni akartak, előtte gyóntak.
Ez túlzott aggodalmaskodáshoz vezetett. Pedig Krisztus azért maradt közöttünk
az Oltáriszentségben, hogy gyakran, és szívesen vegyük Őt magunkhoz. Manapság
inkább a másik véglet a jellemző. Van lehetőség a gyakori szentáldozásra (ez
jó), de viszont valószínűsíthető, illetve adott esetekben nyilvánvaló, hogy sok
a szentségtörő áldozások száma. Sajnos sokan „leszoktak” a gyónásról, vagy fel
sem fogják a bűnbocsánat szentségének fontosságát. Illetve sok, magát hívőnek
tartó ember hamisan, könnyen nyugtatgatja a lelkiismeretét. Mivel a legtöbb
szülő nem ad jó példát a gyerekeknek (ha a hazai arányokat nézzük), sok
elsőáldozó sem fogja fel, hogy rendszeresen kell a szentgyónást is elvégezni
ahhoz, hogy tényleg méltóan járuljon a szentáldozáshoz. Papok által megfigyelt
tipikus eset, hogy nyáron sok hittanos elhanyagolja a vasárnapi szentmisét
(=halálos bűn), de aztán amikor elkezdődik a hittan, és ímmel-ámmal eljön a
vasárnapi szentmisére (mert a szülő is csak papíron keresztény), gyónás nélkül
jön ki áldozni (=szentségtörő áldozás). A szentségtörő áldozás azt jelenti,
hogy valaki méltatlanul, halálos bűnnel terhelt lélekkel megy áldozni. Az ilyen
szentségtörés is halálos bűn. Na persze nem csak a vasárnapi misemulasztás
halálos bűn, hanem nagyon sok másik is van, de azért sarkítom most ki erre,
mert ezzel van talán a legtöbb probléma. Pedig milyen öröm, hogy szabadon,
üldözés nélkül, örömmel, minden vasárnap Krisztus vendégei lehetünk. Aki helyes
lelkülettel vesz részt a szentmisén, és méltóan áldozik, a Mennyország
„előízét” érezheti. Folyt köv. – Kallós Péter
Híreink
Október hónap a rózsafüzér hónapja.
Kimondhatatlanul fontos az imádság, és ezen belül nagyon ajánlott a rózsafüzér,
óriási kegyelmi hátteret tud adni. Mindenkinek ajánlom!
Közeledik november, Mindenszentek és Halottak
napja. A legfontosabb, hogy ne feledkezzünk el halottainkról. Szép dolog
gondozni a sírokat, koszorúkat és virágokat vinni, de ez pénzbe kerül, és az
elhunytak már semmit sem éreznek belőle. Amivel segíteni tudunk a tisztuló
állapotban lévő lelkeken: szentmise felajánlása, búcsúk nyerése, imádság.
Gondoljunk erre; ha majd odajutunk, mi is arra fogunk vágyni, hogy imádkozzanak
és búcsút ajánljanak fel értünk; és ez nem kerül SEMMIBE.
Nagyon köszönjük mindazoknak, akik gyerekük
megkeresztelésekor nem hazudtak: vagyis felnövő gyerekük jár hittanra és
vasárnapi
szentmisére, Isten áldása legyen rajtuk, és legyen
kitartásuk is hozzá!
Nagyon köszönjük azoknak, akik ebben az évben is
tevékenyen részt vettek Alsószentivánon a 13.-i ünnepek lebonyolításában, és
köszönet azoknak is, akik részt vettek ezeken!
Ide hív minket
Krisztus minden vasárnap:
Alsószentiván |
Szombat du. 6.
óra |
Vajta |
Vasárnap fél 9
óra |
Cece |
Vasárnap 10 óra |
Sáregres |
Vasárnap 12 óra |
MÁRIA MEGÁLLÍTJA A
LÁVÁT
A Vezúv 1906-i nagy kitörésekor
az izzó láva-ár tűzfolyamként lefelé hömpölygött a hegy lejtőin, egyenesen
Torre Annuziata község felé. Már elérte a láva a széles házakat és eltemette
izzó árjába. Az egész falut végveszéllyel fenyegette, a lakosság kétségbeesve
menekült. Ekkor a falu plébánosa különös eszközhöz folyamodott. Kihozta a
Mária-szobrot a templomból, és sietett vele a láva árral szembe. Letette a
szobrot a tűzfolyam elé és így imádkozott: „Boldogságos Szűzanya, most ments
meg bennünket, és magadat is, térítsd el a lávát!” És íme a tűzfolyam mintha
megijedt volna, megtorpant a szobor lábánál, irányát megváltoztatta, és a falu
mellett lehömpölygött a tengerbe.
AZ ÉPEN MARADT MÁRIA
KÉP
Egy újság szerkesztője írja: Idei
merániai üdülésem alatt egyszer kisétáltam a közeli Marlingba. A vendéglőben
megpihentem, megebédeltem, és beszédbe elegyedtem a vendéglősékkel. Szóba
került a tűzvész is, mely három évvel ezelőtt a vendéglőt elpusztította. A vendéglősné
a következőket mondta el: Mindjárt a szerencsétlenség után szükséghajlékot
tákoltunk össze a leégett épületek mögött. A tűz után maradt romhalmazt nehéz
munkával bontottuk szét, próbáltunk épen maradt berendezési tárgyakat találni.
Magam voltam szemtanúja, mikor az egyik munkás kiemelt egy tárgyat az égett
romok közül. Egy tekercs volt, hátlapja fekete a füsttől. Kibontottuk, és
szótlanul meredtünk rá. A mi szép Mária képünk volt, a Szentolvasó Királynéja.
Bekeretezve, beüvegezve függött a második emelet folyosóján. Kerete elégett,
üvege elolvadt, hátlapja megfüstölődött, de a kép nem égett el. Újból
bekereteztettük, és ott függ régi helyen, az újjáépített folyosón.
Magyarországon is történt több hasonló eset Mária-képpel. A messinai
földrengéskor pedig 1908-ban egy Mária-szobor maradt teljesen épen, holott a
körülötte lévő templom, és házak mind romba dőltek.
Gyerek-sarok
Benedek Elefánt
Karácsonya és zarándoklat Szent Pió atya sírjához – 6.
Egy nagyon szép keresztút
van, és képzeljétek annál az állomásnál, hogy Cirenei Simon segít vinni
Jézusnak a keresztet, Pió atya van megformálva Cirenei Simonként. Valóban Pió atya
egész élete áldozat volt. A sebek viselése, melyek állandóan fájdalmat okoztak,
azon kívül az emberek szolgálata éjjel, nappal. A keresztút-járás után Dini
ebédelni hívott, majd búcsúzóul meglátogattuk még egyszer Pió atya sírját.
Meghatódva köszöntünk el a szent helytől, és kértük Pió atya közbenjárását
további zarándok-útjainkra. Dini barátommal együtt utaztam visszafelé autóbusszal
Foggiába. Út közben imádkoztunk, de beszélgettünk is, a további zarándokutakkal
kapcsolatosan. Dini elmondta, hogy február elején külön vonat indul Lourdes-be,
zarándokokkal, és betegekkel a Szűzanya-jelenés évfordulójára. Elmondta még,
hogy van egy ismerőse, egy kedves szlovák kisfiú, Milán, aki sajnos születése
óta béna. Ez a kisfiú nagyon vallásos. Tolókocsiban élve sokat imádkozik.
Nagyon szereti a Szűzanyát, és most készül zarándoklatra Lourdes-ba, mert
nagyon szeretne meggyógyulni. Dini azt is elárulta, hogy Milán titkos vágya az,
hogy tisztelendő bácsi szeretne lenni, de ez az álma, csak akkor valósulhat
meg, ha a Szűzanya meggyógyítja. Még édesanyja sem tud erről, fejezte be Dini
Milán történetét. Remélem Benedek, velünk tartasz? –kérdezte kedvesen!
Természetesen, válaszoltam, nagy örömmel, sőt, én is imádkozom, hogy Milán
meggyógyuljon, és a vágya teljesüljön. Tudod, azért is jó lenne, mert Milán
édesapja sajnos hitetlen. Igen becsületes dolgos, de nem imádkozik, és nem hisz
Istenben. És Milán édesanyja?-
kérdeztem barátomat. Ó, Ő nagyon aranyos, kedves, és nagyon vallásos. Sokat
imádkozik Milánnal, és a nagymamával együtt. Voltam náluk, és láttam, hogy
Milán szobájában egy nagyon szép Szűzanya-szobor is van. Majd megismered őket!
De ekkor már a busz Foggiaba ért, és Dininek le kellett szállnia, hogy
repülővel folytassa útját. Két nap múlva érkeztem haza. Bizony nagyon
elfáradtam a hosszú úton. Kék Elefánt finom vacsorával várt, és sokáig meséltem
élményeimet San Giovanni Rotondóról, és elmondtam a jövőbeli Lourdes-i
zarándoklatom terveit is. Kedves Gyerekek! Ti is kérjétek Pió Atyát, hogy
imádkozzon értetek, és családotokért, hogy tudjátok mindig mindenben Isten
akaratát teljesíteni, mint ahogyan Pió atya tette egész életében. Most befejezem
ezt a fejezetet, mert már nagyon későn van, és igen elálmosodtam. Aludjatok ti
is jól, és álmodjatok a jóságos Pió atyával!
|