|
„SZENT
KERESZT” ÚJSÁG
Cece – Vajta – Sáregres – Alsószentiván Római
Katolikus Egyházközségek tájékoztatója 2009. JÚLIUS
Az ötleteket a cecei
plébániára várom: Rákóczi u. 4. 235-055
www.cecei.plebania.hu
Kérem, ha elolvasta, adja tovább másnak is!
Magyar katolikus Rádió: AM 1341 kHz –
érdemes hallgatni, jól fogható!
Papság
éve
Kedves Olvasók! XVI. Bendek pápa
meghirdette a papság évét abból az alkalomból, hogy az idén emlékezünk
meg a szentéletű lelkipásztor és gyóntató, Vianney Szent János halálának
150. évfordulójáról. A papság évének ünnepélyes megnyitója június 19.-én
történt. Ebben az évben a papságot, a papi hivatás szépségét állítja elénk az
Egyház, hiszen felbecsülhetetlenül fontos, hogy legyenek SZENT papok. Látjuk
azt is, hogy egyre kevesebben hallják meg Isten hívó szavát, és vállalják a papi hivatást. Mik ennek az okai? Elsősorban az, hogy
nincsenek híveink, illetve, csak nagyon kevesen. Azok közül, akiket
katolikusnak kereszteltek, kb. csak 10% gyakorolja a vallását rendszeresen
(tudomásom szerint ez az országos átlag). Ez katasztrofális arány, és csak
rosszabb lesz, ahogy kihalnak az öregek, akik még kaptak igazi keresztény
nevelést. A legtöbb szenteltvízzel leöntött személy valódi keresztény nevelést
sajnos sohasem kapott, így nem is tudják, hogyan kellene igazán boldogan élni.
(Erről persze ők nem tehetnek.) Isten azért kegyelmekkel segít mindenkit, és
vár mindenkit, hiszen ISTEN A SZERETET. De a fájó tény
attól még tény marad, nevezetesen, hogy mivel elfogynak a valódi katolikusok,
egyre kevesebb a pap. Másfelől pedig az is közrejátszik, hogy egyre kevesebb a
születő gyermek, mert az igények felmentek a csillagos égig, és az emberek nem
akarnak áldozatot vállalni. Meg aztán kevés a házasság, a fiatalok csak
összeállnak. Ez öngól, mert Isten nem erre állította be a mi emberi
természetünket. Az ember semmi mással nem pótolható. Nagyon köszönöm, hogy
eddig is csatlakoztak már a Prohászka imaszövetségbe, és köszönöm a papságért és
papi hivatásokért végzett imákat, hiszen azt is tudjuk, hogy az imának óriási
ereje van. Akik igazi katolikusok vagyunk, összetartunk, és teljes erővel
dolgozunk Isten országáért, hiszen ez mind a papnak, mind a hívőnek a
küldetése, és ennek van meg az igazi eredménye. Elcsüggedni nem szabad,
Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az Egyházon. Amiről
pedig az elkövetkező időszakban írni szeretnék, az a gyónás. Hiszen Vianney Szent Jánosról ez jut a legtöbbeknek az
eszébe (már aki hallott róla), aki élete utolsó 30 évében már napi 16 órát(!!!) gyóntatott, mert
ezerszámra tódultak hozzá az emberek. Mára azonban sajnos sokan leszoktak a
gyónásról, óriási lehetőségtől fosztva meg önmagukat. Ezért nagyon fontos
tisztán látni ezzel kapcsolatban. Folyt
köv. – Kallós Péter
Híreink
Nagyon szépen köszönöm
mindazoknak, aki Úrnapja (Június 14.) délután részt vettek a 4 falu közös körmenetén, ami teljesen új rendszerben
lett megszervezve, hiszen busszal és autókkal jártuk végig mind a 4 falut.
Mégegyszer köszönöm mindenkinek, akik segítettek!
EGY MINISZTER KIGÚNYOLJA AZ ISTENT
A
francia parlament 1906. november 8-i ülésén egy Viviani nevű miniszter a
következő istenkáromlásra ragadtatta magát: „Mi vagyunk azok, akik a
vallástalanság művét létrehoztuk. Megszabadítottuk az emberek lelkiismeretét a
papok népbutításától. Amikor egy szerencsétlen ember az élet terheitől este
imára hajtotta a térdét, mi felrántottuk, és megmondtuk neki, hogy Isten csak
az agy puszta képzelgése. Mi mind nagyvonalú mozdulattal kioltottuk az égen a
fényeket, melyeket senki sem lobbanhat lángra többet. Ez a mi nagy művünk”. Nem
sokkal később, közvetlenül egy ilyen hasonló „briliáns” beszéde után kialudt az
ő fénye. Megőrült. Az elmegyógyintézetben senki sem törődött vele. Így halt meg
a bolondok házában, 1925-ben.
Gyerek-sarok
Benedek Elefánt Prágában – 3.
…Hasonló betegség érte egy
udvari orvos kisfiát is 1752-ben. Apja hiába próbált meg minden gyógymódot.
Végső elkeseredésükben a szülők a kisfiút elvitték a templomba, és a Kis
Jézushoz fordultak a gyermek gyógyulásáért. A templomban a kisfiú, aki eddig
semmi világosságot nem tűrt, most könnyedén elviselte, és egyszerre
felkiáltott! „Anyuka, látok már, látom a Kis Jézust.” És teljesen meggyógyult.
Rengeteg ilyen csodálatos eset történt, nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is
mind meggyógyultak a Kis Jézus buzgó tisztelete
nyomán. Kedves Gyerekek! Kik ezt a könyvet olvassátok, tanuljátok meg, hogy
milyen hasznos a Kisded Jézus tisztelete. Szeressétek, és tiszteljétek Őt.
Utánozzátok az Ő példáját, aki szerény volt, jó, és szófogadó a földi életben.
Ő nagyon szeret benneteket, és meghallgatja imáitokat, áldását adja rátok, és
kedves szüleitekre, nagyszüleitekre, és minden hozzátartozótokra. Meglátjátok
áldása nyomán mennyire más lesz az élet. Békesség, és szeretet a családban,
lesz öröm, megelégedés, egyszóval minden, ami az élethez, és az örök
boldogsághoz kell. Én mondom ezt nektek, Benedek Elefánt, és nem sokára
személyesen is ellátogatok Prágába, hogy lássam, és köszöntsem, szeressem a Ti
nevetekben is a Prágai Kis Jézust. Barátaim tátott szájjal hallgatták a
történetet, és kértek, hogy hozzak nekik is képet a Prágai Kis Jézusról. Miután
elbúcsúztak, még egyszer a lelkemre kötötték, hogy értük is imádkozzam
Prágában, a kicsi Jézus szobránál. Bizony hosszú volt az út, és nagyon
fárasztó, mert Prága messze van. Vonattal mentem, éjjel is úton voltam, így
hálókocsiban töltöttem az éjszakát. Másnap reggel a vonat büfé kocsijában
reggeliztem. Bizony jól esett a meleg karamellás tej, és friss vajas kifli
szalámival. Egy nagy almát is haraptam utána. Ti is egyetek sokszor almát, mert
az nagyon egészséges. Délelőtt folyamán érkeztem Prágába, a pályaudvarra.
Gyalog indultam a hangulatos
belvárosba. Képzeljétek egyszer csak a Szent Vencel térre
érkeztem. Szent Vencel cseh herceg, és király volt. Rögtön eszembe jutott, amit
olvastam róla. A herceg olyan nagyon szerette az elrejtett Jézust az
Oltáriszentségben, hogy saját maga, előkelő király létére szedte, és aratta a
búzát, és sajtolta a szőlőt, amelyből ostyát, és bort készített. A Szentmisében
pedig az ostya az Úr Jézus Szent Testévé, a bor pedig az Úr Jézus Szent Vérévé
vált. Ez a buzgó király még éjszaka is sokszor elment a templomba szolgájával,
hogy a Szentségi Jézus előtt imádkozzon. Egy hideg, téli havas éjszakán is
éppen a templomba igyekezett. Szolgája nagyon panaszkodott, hogy annyira fázik
a lába, hogy rögtön megfagy. Ekkor a király azt mondta, hogy mindig az ő lába
nyomába lépjen, akkor többet nem fog fázni. Ugyanis a buzgó király annyira
szerette az Úr Jézust, hogy ennek a szeretetnek a melege a testét is áthatotta.
Így a jég és hó felolvadt, amerre lépett. A szolga pedig úgy tett, ahogy
királya mondta, és többet nem fázott. Vencel király aztán vértanú lett,
hatalomra törő pogány testvére megölette, mikor egyszer reggel a Szentmisére
ment. … Folyt köv.
Nyáron se felejtkezzünk el arról, ami nélkül nem lehet meg a
vasárnap: a szentmise! A kereszténység
megélésében nem lehet szünetet tartani!
|