Cecei Plébánia Honlapja
Plébános:
Kallós Péter
Helter István
hirek

20/1

„SZENT KERESZT” ÚJSÁG

 

Cece – Vajta – Sáregres – Alsószentiván Római Katolikus Egyházközségek tájékoztatója          2009. JÚLIUS

Az ötleteket a cecei plébániára várom: Rákóczi u. 4.  235-055

www.cecei.plebania.hu

Kérem, ha elolvasta, adja tovább másnak is!

Magyar katolikus Rádió: AM 1341 kHz – érdemes hallgatni, jól fogható!


 


Papság éve

Kedves Olvasók! XVI. Bendek pápa meghirdette a papság évét abból az alkalomból, hogy az idén emlékezünk meg a szentéletű lelkipásztor és gyóntató, Vianney Szent János halálának 150. évfordulójáról. A papság évének ünnepélyes megnyitója június 19.-én történt. Ebben az évben a papságot, a papi hivatás szépségét állítja elénk az Egyház, hiszen felbecsülhetetlenül fontos, hogy legyenek SZENT papok. Látjuk azt is, hogy egyre kevesebben hallják meg Isten hívó szavát, és vállalják a papi hivatást. Mik ennek az okai? Elsősorban az, hogy nincsenek híveink, illetve, csak nagyon kevesen. Azok közül, akiket katolikusnak kereszteltek, kb. csak 10% gyakorolja a vallását rendszeresen (tudomásom szerint ez az országos átlag). Ez katasztrofális arány, és csak rosszabb lesz, ahogy kihalnak az öregek, akik még kaptak igazi keresztény nevelést. A legtöbb szenteltvízzel leöntött személy valódi keresztény nevelést sajnos sohasem kapott, így nem is tudják, hogyan kellene igazán boldogan élni. (Erről persze ők nem tehetnek.) Isten azért kegyelmekkel segít mindenkit, és vár mindenkit, hiszen ISTEN A SZERETET. De a fájó tény attól még tény marad, nevezetesen, hogy mivel elfogynak a valódi katolikusok, egyre kevesebb a pap. Másfelől pedig az is közrejátszik, hogy egyre kevesebb a születő gyermek, mert az igények felmentek a csillagos égig, és az emberek nem akarnak áldozatot vállalni. Meg aztán kevés a házasság, a fiatalok csak összeállnak. Ez öngól, mert Isten nem erre állította be a mi emberi természetünket. Az ember semmi mással nem pótolható. Nagyon köszönöm, hogy eddig is csatlakoztak már a Prohászka imaszövetségbe, és köszönöm a papságért és papi hivatásokért végzett imákat, hiszen azt is tudjuk, hogy az imának óriási ereje van. Akik igazi katolikusok vagyunk, összetartunk, és teljes erővel dolgozunk Isten országáért, hiszen ez mind a papnak, mind a hívőnek a küldetése, és ennek van meg az igazi eredménye. Elcsüggedni nem szabad, Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az Egyházon. Amiről pedig az elkövetkező időszakban írni szeretnék, az a gyónás. Hiszen Vianney Szent Jánosról ez jut a legtöbbeknek az eszébe (már aki hallott róla), aki élete utolsó 30 évében már napi 16 órát(!!!) gyóntatott, mert ezerszámra tódultak hozzá az emberek. Mára azonban sajnos sokan leszoktak a gyónásról, óriási lehetőségtől fosztva meg önmagukat. Ezért nagyon fontos tisztán látni ezzel kapcsolatban. Folyt köv. – Kallós Péter


 

Híreink

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, aki Úrnapja (Június 14.) délután részt vettek a 4 falu közös körmenetén, ami teljesen új rendszerben lett megszervezve, hiszen busszal és autókkal jártuk végig mind a 4 falut. Mégegyszer köszönöm mindenkinek, akik segítettek!


20/2

20/3


 

EGY MINISZTER KIGÚNYOLJA AZ ISTENT

 

A francia parlament 1906. november 8-i ülésén egy Viviani nevű miniszter a következő istenkáromlásra ragadtatta magát: „Mi vagyunk azok, akik a vallástalanság művét létrehoztuk. Megszabadítottuk az emberek lelkiismeretét a papok népbutításától. Amikor egy szerencsétlen ember az élet terheitől este imára hajtotta a térdét, mi felrántottuk, és megmondtuk neki, hogy Isten csak az agy puszta képzelgése. Mi mind nagyvonalú mozdulattal kioltottuk az égen a fényeket, melyeket senki sem lobbanhat lángra többet. Ez a mi nagy művünk”. Nem sokkal később, közvetlenül egy ilyen hasonló „briliáns” beszéde után kialudt az ő fénye. Megőrült. Az elmegyógyintézetben senki sem törődött vele. Így halt meg a bolondok házában, 1925-ben.


 

Gyerek-sarok

Benedek Elefánt Prágában – 3.

…Hasonló betegség érte egy udvari orvos kisfiát is 1752-ben. Apja hiába próbált meg minden gyógymódot. Végső elkeseredésükben a szülők a kisfiút elvitték a templomba, és a Kis Jézushoz fordultak a gyermek gyógyulásáért. A templomban a kisfiú, aki eddig semmi világosságot nem tűrt, most könnyedén elviselte, és egyszerre felkiáltott! „Anyuka, látok már, látom a Kis Jézust.” És teljesen meggyógyult. Rengeteg ilyen csodálatos eset történt, nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is mind meggyógyultak a Kis Jézus buzgó tisztelete nyomán. Kedves Gyerekek! Kik ezt a könyvet olvassátok, tanuljátok meg, hogy milyen hasznos a Kisded Jézus tisztelete. Szeressétek, és tiszteljétek Őt. Utánozzátok az Ő példáját, aki szerény volt, jó, és szófogadó a földi életben. Ő nagyon szeret benneteket, és meghallgatja imáitokat, áldását adja rátok, és kedves szüleitekre, nagyszüleitekre, és minden hozzátartozótokra. Meglátjátok áldása nyomán mennyire más lesz az élet. Békesség, és szeretet a családban, lesz öröm, megelégedés, egyszóval minden, ami az élethez, és az örök boldogsághoz kell. Én mondom ezt nektek, Benedek Elefánt, és nem sokára személyesen is ellátogatok Prágába, hogy lássam, és köszöntsem, szeressem a Ti nevetekben is a Prágai Kis Jézust. Barátaim tátott szájjal hallgatták a történetet, és kértek, hogy hozzak nekik is képet a Prágai Kis Jézusról. Miután elbúcsúztak, még egyszer a lelkemre kötötték, hogy értük is imádkozzam Prágában, a kicsi Jézus szobránál. Bizony hosszú volt az út, és nagyon fárasztó, mert Prága messze van. Vonattal mentem, éjjel is úton voltam, így hálókocsiban töltöttem az éjszakát. Másnap reggel a vonat büfé kocsijában reggeliztem. Bizony jól esett a meleg karamellás tej, és friss vajas kifli szalámival. Egy nagy almát is haraptam utána. Ti is egyetek sokszor almát, mert az nagyon egészséges. Délelőtt folyamán érkeztem Prágába, a pályaudvarra. Gyalog indultam a hangulatos

 

 

belvárosba. Képzeljétek egyszer csak a Szent Vencel térre érkeztem. Szent Vencel cseh herceg, és király volt. Rögtön eszembe jutott, amit olvastam róla. A herceg olyan nagyon szerette az elrejtett Jézust az Oltáriszentségben, hogy saját maga, előkelő király létére szedte, és aratta a búzát, és sajtolta a szőlőt, amelyből ostyát, és bort készített. A Szentmisében pedig az ostya az Úr Jézus Szent Testévé, a bor pedig az Úr Jézus Szent Vérévé vált. Ez a buzgó király még éjszaka is sokszor elment a templomba szolgájával, hogy a Szentségi Jézus előtt imádkozzon. Egy hideg, téli havas éjszakán is éppen a templomba igyekezett. Szolgája nagyon panaszkodott, hogy annyira fázik a lába, hogy rögtön megfagy. Ekkor a király azt mondta, hogy mindig az ő lába nyomába lépjen, akkor többet nem fog fázni. Ugyanis a buzgó király annyira szerette az Úr Jézust, hogy ennek a szeretetnek a melege a testét is áthatotta. Így a jég és hó felolvadt, amerre lépett. A szolga pedig úgy tett, ahogy királya mondta, és többet nem fázott. Vencel király aztán vértanú lett, hatalomra törő pogány testvére megölette, mikor egyszer reggel a Szentmisére ment.   Folyt köv.

20/4

 

Nyáron se felejtkezzünk el arról, ami nélkül nem lehet meg a vasárnap: a szentmise! A kereszténység megélésében nem lehet szünetet tartani!

 

történelem
informacio
irasaink
képek
kapcsolat
e-mail
templom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó frissítés: