|
„SZENT
KERESZT” ÚJSÁG
Cece – Vajta – Sáregres – Alsószentiván Római
Katolikus Egyházközségek tájékoztatója 2009. Április
Az ötleteket a cecei
plébániára várom: Rákóczi u. 4. 235-055
www.cecei.plebania.hu
Kérem, ha elolvasta, adja tovább másnak is!
Magyar katolikus Rádió: AM 1341 kHz – érdemes
hallgatni, jól fogható!
Nagyböjt
időszaka után elérkeztünk a kereszténység legnagyobb ünnepéhez, a Húsvéthoz.
Krisztus feltámadt, és tudjuk, hogy mi is feltámadunk. Ez a keresztény ember
igazi reménye. Ne feledkezzünk el arról, amit az Anyaszentegyház megkíván, de
tudjuk is, hogy nagyon szükségünk van rá: „Évente gyónjál, és legalább a
húsvéti időben áldozzál!” (Persze az, aki volt már elsőáldozó.) Aki
helyesen gondolkodik, az ezt magától is megteszi, méghozzá nem csak egyszer
évente, hanem gyakran, a többiek pedig tegyék meg! Ez mindenkire vonatkozik,
sőt, még arra is, aki azt hiszi, hogy ez rá nem vonatkozik! – Kallós Péter
Bérmálás-3.
Elöljáróban
annyit: Senkit sem szeretnék megsérteni, de le kell, hogy írjak bizonyos
tényeket, akkor is, ha fáj az igazság! „…hirdesd az evangéliumot, állj
vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan.” Ezt Szent Pál apostol írta
Szent Timóteusnak. (2Tim 4;2) Nos, hát akkor ezek után: Hogyan nézett ki a
bérmálás sok helyen az elmúlt évtizedekben? 2 évvel az elsőáldozás után, amikor
a gyerekek kb. 10-11 évesek voltak (a 10-11 éves gyerek mennyire felnőtt?
SEMENNYIRE!), a papok vitték őket bérmálkozni, a szülők meg a nagyszülők pedig
siettették a dolgot, hogy mielőbb le legyen tudva az egész. EZ SIRALMAS! És
meg is látszik az eredménye: ezek közül hányan élnek tényleg keresztényként (=
minden vasárnap szentmise, rendszeres gyónás, katolikus felnőtt-csoportban
részvétel, jó példaadás a családban és munkahelyen, stb…)? Persze tisztelet a
kivételnek. Azért is akarták a szülők mielőbb egyszer s mindenkorra letudni a
kereszténységet, mert féltek a pártállamtól, meg hogy a vasárnapi
úttörőmozgalmi eseményeken a „kibérmálkozottak” gond nélkül részt vehessenek,
ne „zavarja” őket, hogy szentmisén is részt kellene venni. Meg azt is tudták,
hogy a középiskolás kamasszal nehéz, nem akarja majd a vallást gyakorolni, hát
legyen meg előtte a bérmálás „elintézve”. Hát miféle keresztény magatartás ez?
Hol van ez az őskeresztények halálig hű hitéhez?! Pláne, amikor egyik-másik
szülő azt mondta a bérmálkozandó gyerekének, hogy a bérmálás után már nem kell
szentmisére járni. KATASZTRÓFA! Sőt, Még annál is rosszabb! Aki ilyet mond,
annak fogalma sincs, hogy mit jelent kereszténynek lenni! Manapság azonban
hiába is sopánkodna az ember, tudjuk jól, hogy aratáskor nem lehet helyrehozni
a vetés hibáit. De az új vetésnél nagyon kell figyelni, hogy tanuljunk a régi
hibákból, és megint ne kövesse el az ember ugyanazt. Folyt. köv. – Kallós
Péter
Hogy mindenki megtalálja, ami vasárnap a legfontosabb:
Alsószentiván |
Szombat 18.00. |
Vajta |
Vasárnap 8.30. |
Cece |
Vasárnap 10.00 |
Sáregres |
Vasárnap 12.00 |
A vasárnapot a keresztény
ember szentmisével és munkaszünettel ünnepli meg!
A
katekézisek természetesen folytatatódnak úgy, ahogy a szentmisén hirdetésre
kerülnek. Mindenkinek megköszönöm a szentsírok díszítésére adott adományokat,
és a templomban végzett munkákat, szolgálatokat; Isten fizesse meg bőségesen!
Történet: Mit
gyónjak?
A faluban
egyik férfi olyan hírbe keveredett, hogy igen kemény és gonosz férj. Önmaga
viszont meg volt győződve, hogy a világon nála jobbszívű ember nincs. Feleségét
pedig úgy megverte, hogy az eszméletét vesztette; de hát csak szomszédok
jártatják a szájukat, pedig semmi közük hozzá! Csak neki, a jószívű férjnek
akartak ártani. A dicstelen hír a káplán fülébe is eljutott, és felkereste a
férfit, hogy meggyőződjék a valóságról, és ha igaz a hír, a szívére beszéljen.
Persze a férfi úgy gondolta: kötelessége ártatlanságának a kimutatása, és hogy
jó szívét a világ előtt meglobogtassa. Azért elbeszélt a káplánnak egy múltbeli
történetet, ami a napnál világosabban is kimutatja, hogy ő a világon a legjobb
férj. Az történt velük ugyanis, hogy egyszer korábban ő és felesége
Magyarországon jártak, hogy szerencsét próbáljanak. Mikor a gyalogúton
vándoroltak, jó félórát a Duna partján kellett menniük. Neki eszébe jutott,
hogy most milyen könnyedén megszabadulhatna a feleségétől, csak egy lökés, hogy
az asszony beleessen a vízbe, és megfulladjon. És annak dacára, hogy az úton
senki sem járt, nem nyúlt a feleségétől való szabadulás könnyű eszközéhez.
Ebből kitűnik, hogy neki milyen áldott szíve van. A pap tehát láthatja, hogy ő,
a mintaférj, milyen ártatlanul került az emberek szájára. El sem tudja képzelni
a világ, hogy ő milyen jó férj.
Efféle
igazságérzet dolgozik azokban, akik nem mennek gyónni azon ürügy alatt: „Nem
gyilkoltam, nem raboltam, hát akkor mit gyónjak?”
Gyerek-sarok
Benedek elefánt Lancianóban –
3.
…Elmondom nektek gyerekek,
hogy először mikor történt ez a nagy csoda. Az Utolsó vacsorán,
nagycsütörtökön. Az Úr Jézus előre tudta, hogy szenvednie, meghalnia kell
másnap nagypénteken. Ezért búcsúvacsorára gyűlt össze apostolaival,
tanítványaival. Gyötrelmes kereszthalálával váltotta meg az emberiséget, de
annyira szeretett bennünket, hogy mindig, a világ végéig velünk akart maradni.
Ezért vacsora után kezébe vette a kenyerét, és így szólt: „Vegyétek, és
egyétek, mert ez az én testem!”, a borral telt kelyhet pedig így nyújtotta
nekik: „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely mindenkiért
kiontatik, a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ez történik
minden Szentmisében. Minden Szentmisében jelenvaló lesz az Úr Jézus
keresztáldozata, és aki volt már elsőáldozó, és a kegyelem állapotában van,
szentáldozáshoz járulhat. Vagyis magához veheti az Úr Jézus Szent Testét. Ő
lelkünk tápláléka, segít nekünk, hogy kegyelemben éljünk, Istent mindig jobban,
és jobban megismerjük, szeressük. Ezért Ti is gyakran menjetek Szentmisére, ha
lehet, hétköznap is, mikor nincsen iskola, és sokszor járuljatok
szentáldozáshoz, hogy minél jobban közel kerüljetek az Úr Jézus végtelen
szeretetéhez. Ezt az óriási szeretetet, mellyel az Úr Jézus szeret bennünket,
sohase tudjuk eléggé meghálálni, ezért amikor csak lehet, menjetek el a
Szentségimádásra is. Az Úr Jézus mindig vár benneteket, hogy kegyelmeit
kiárassza rátok. Mondjátok el neki, mi történt az iskolában, és otthon, mit
szeretnétek, mit kérnétek Tőle. Köszönjétek meg, hogy annyi széppel, jóval
elhalmozott benneteket. Mi is barátommal hálás szívvel köszöntünk meg minden
szépet, és jót a Szentségi Jézusnak. A délután folyamán egy kertvendéglőbe
mentünk. A terített asztalok díszítésére különleges virágokat használtak.
Milánói makarónit rendeltünk, és olasz fagylaltot is, ami igen finom volt. Még
egy kicsit sétáltunk a városban. Kék Elefánt az egyik sátornál lufit is vett, és
labdát. Aztán újból felkerestük a templomot, ahol a Csodálatos Szentséget
őrzik. Buzgó imával búcsúztunk a szent helytől, az autóbusz már sötétedéskor
indult haza. Az esti imádság után gyorsan elaludtunk, mert nagyon elfáradtunk.
Másnap reggel felébredve elimádkoztuk a reggeli imát, majd kaptunk a buszon
reggelit. Bizony fárasztó volt az utazás, mert nagyon meleg volt, sok
ásványvizet ittunk. Este sötétben érkeztünk haza. Még nyitva találtuk a
templomot, és bementünk barátommal, hogy hálát adjunk a Szentségi Jézusnak,
hogy ilyen csodálatos élményben lehetett részünk. - Hová mész legközelebb
Benedek?- kérdezte barátom, mikor hazafelé indult. - Azt hiszem, Prágába. -
Miért, mi van Prágában? Csodálkozott Kék Elefánt. - Hát a Prágai Kis Jézus, a
gyerekek nagy barátja. - Nahát, sohase hallottam, mondd el a történetét!-
kérlelt - Legközelebb feltétlen elmondom, de most aludjunk inkább, mert már
nagyon késő van! - búcsúztam barátomtól. Otthon a postaládában levél várt, de
majd legközelebbi fejezetben elmondom, ki írta. Legyetek jók, szófogadók, és
szeressétek nagyon az Úr Jézust az Oltáriszentségben!
|